1905-ben Einstein rájött, hogy a fotoelektromos hatás megérthető, ha a fény energiája nem oszlik el a hullámfrontokon, hanem kis csomagokban vagy fotonokban összpontosul. A v frekvenciájú fény minden fotonjának hv energiája van. Így Einstein munkája a fotoelektromos effektusról alátámasztja az E=hv.
Hogyan bizonyította Einstein a fotoelektromos hatást?
Einstein szerint a fény olyan részecskék nyalábja, amelyek energiái a Planck-képlet szerint arányosak frekvenciáikkal. Ha ez a sugár egy fémre irányul, a fotonok ütköznek az atomokkal. Ha egy foton frekvenciája elegendő egy elektron kilökéséhez, az ütközés fotoelektromos hatást vált ki.
Ki bizonyította Einstein fotoelektromos hatását?
A fotoelektromos hatást 1887-ben fedezte fel német fizikus, Heinrich Rudolf Hertz. A rádióhullámokkal kapcsolatos munkával kapcsolatban Hertz megfigyelte, hogy amikor ultraibolya fény két fémelektródára világít, amelyeken feszültség van rájuk kapcsolva, a fény megváltoztatja a feszültséget, amelyen a szikrák keletkeznek.
Mit bizonyít a fotoelektromos hatás?
A fotoelektromos hatás bizonyítja, hogy a fénynek részecskeszerű aktivitása van. A fotoelektromos hatás akkor következik be, amikor fotonokat világítanak a fémre, és az elektronok kilökődnek a fém felületéről. A kilökődő elektronokat a fény hullámhossza határozza meg, amelymeghatározza a fotonok energiáját.
Mi az a fotoelektromos effektus Einstein fotoelektromos egyenletének megállapításához?
Így H new mínusz W a kilökött fotoelektron maximális kinetikus energiáját jelenti. Ha V max az a maximális sebesség, amellyel a fotoelektron kilökődhet, akkor H new egyenlő W plusz MV négyzet max felével. Ez a kettes számú egyenlet. Ez az egyenlet Einstein fotoelektromos egyenleteként ismert.
