Az ozmotikus törékenységteszt végezhető frissen vett véren (a gyűjtéstől számított 2 órán belül), de egyes laboratóriumok 24 órán keresztül 37°C-on inkubálják az összegyűjtött mintákat, hogy javítsák a a teszt érzékenysége, mivel a rendellenes eritrociták esetében nagyobb mértékű ozmotikus lízis figyelhető meg, mint a normáloknál.
Hogyan kell elvégezni az ozmotikus törékenységi tesztet?
Ozmotikus törékenységi teszthez vérmintát kell adnia. Vörösvértesteit megvizsgálják, hogy megállapítsák, milyen könnyen szétesnek a sóoldatban. Ha vörösvérsejtjei a normálnál törékenyebbek, a teszt pozitívnak minősül.
Mi a legjobb módszer az ozmotikus törékenység vizsgálatához?
Az alapmódszer számos változatát javasolták. A jelenleg leggyakrabban használt teszt a NESTROFT, a Naked Eye Single Tube Redcell Osmotic Fragility Test (5-7) rövidítése. Alapelv: A mikrocita vörösvérsejtek ellenállnak a lízisnek, ha hipotóniás oldatoknak vannak kitéve.
Miért kell elvégezni az ozmotikus törékenységi tesztet?
Miért kell elvégezni a tesztet? Az örökletes szferocitózis és a talaszémia a normálnál törékenyebbé teszi a vörösvértesteket.
Mi az ozmotikus törékenységteszt a klinikákon?
Az ozmotikus törékenységi teszt egy vérvizsgálat, amely annak megállapítására szolgál, hogy a vörösvértestek hajlamosak-e széttörnikönnyen. Két olyan körülmény, amely ezt okozhatja, a talaszémia és az örökletes szferocitózis (HS). Ezek az állapotok azt okozzák, hogy a vörösvértestek nagyobb valószínűséggel törnek, és kisebb méretre válnak.
