Bár eredetileg népi hangszer volt, az utalások arra utalnak, hogy a sarangit a tizenhetedik századtól használták a klasszikus zenében. A 19. században gyakran használták nautch- vagy táncelőadások kíséretében is.
Mikor készült a sarangi?
A sarangi egy vonós hangszer bőrrel bevont rezonátorral. A tipikus sarangit kézzel készítik, általában egyetlen fatömbből. Ezen a hangszeren a négy játszóhúr kecskebélből, a tizenhét szimpatikus húr pedig acélból készült.
Hol találták fel a sarangit?
A sarangi egy rezgő, hajlított vonós hangszer, amelyet észak-indiai hindusztáni klasszikus zenéjében és néphagyományaiban használnak. Bár a sarangiról hiányoznak pontos információk, valószínűleg Közép-Ázsiából érkezett Indiába, mint meghajolt rabab.
Ki találta fel a sarangit?
Sok történet létezik a sarangi eredetével kapcsolatban. Népi hangszer, klasszikus hangszerként fogadták el Mohammed Shah Rangile.
Ki találta fel a sarangit Nepálban?
„Az emberek manapság nem nézik le a sarangi játékosokat” – állítja. Keveset tettek ennek az eszköznek a népszerűsítéséért és megőrzéséért, de nem minden erőfeszítés nélkül. Hari Saran Nepali feltalálta a 12 húros sarangit, az egyetlent a maga nemében.
