A nagy erejű robbanóanyagok anyagokból állnak, amelyek jellemzően ugyanabban a molekulában egyesítik a reagáló elemeket. Ez lehetővé teszi számukra, hogy sokkal gyorsabban reagáljanak, és „robbanjanak”. A detonáció során szuperszonikus lökéshullámok haladnak át az anyagon, és olyan kémiát okoznak, amely sokkal gyorsabban megy végbe, mint az égés.
Mire használnak erős robbanóanyagokat?
A nagy erejű robbanóanyagoknak van egy „brisance” nevű tulajdonságuk, ami azt jelenti, hogy képesek széttörni a tárgyakat. Ez hasznossá teszi őket kő- vagy tüzérségi lövedékek bányászatához, de tüzérségi hajtóanyagként nemkívánatosak, ahol előnyben részesítik az alacsony méretű robbanóanyagokat, mert kíméletesebbek a fegyverekkel szemben.
Hogyan működnek a nagy robbanóanyagok?
A robbanóanyagok általános elmélete szerint a robbanóanyagtöltet felrobbanása nagy sebességű lökéshullámot és hatalmas gázkibocsátást okoz. A lökéshullám megrepedezi és összetöri a sziklát a robbanóanyagok közelében, és több ezer repedést hoz létre a sziklán. Ezek a repedések azután megtelnek a táguló gázokkal.
Mi a robbanóanyag hatása?
A robbanáshatások általában magukban foglalják a túlnyomás, hőhatások, feszültség alá helyezett lövedékek (töredékek, törmelékek és rakéták), talajrázkódás és kráterképződés hatásait. A talajrázkódást és a kráterképződést ebben a cikkben nem tárgyaljuk tovább.
Mi a robbanópor jelentősége?
A lőport széles körben használták hajtóanyagként lőfegyverekben, tüzérségben, rakétában éspirotechnika, beleértve a robbanóanyagként való felhasználást a kőfejtésben, bányászatban és útépítésben. A puskapor gyengén robbanóanyagként van besorolva viszonylag lassú bomlási sebessége és ennek következtében alacsony fénysűrűsége miatt.
