Az elsőt a műhold tervezése során veszik figyelembe. A második típusa az antenna irányváltási vesztesége, és általában elég kicsi, nem éri el az 1 dB-t sem, mivel ez az érték jó közelítés az irányeltérés elvesztésére.
Milyen típusú antennaveszteség jelentkezik a műholdas kommunikációban?
így AML (Antenna eltolódási veszteségei) vesszük figyelembe. Hasonlóképpen, amikor a műholdról a föld felé érkezik a jel, az ütközik a földfelszínnel, és ezek egy része elnyelődik. Ezeket a légköri abszorpciós veszteség biztosítja, amelyet „AA” ad meg és db-ban mérünk.
Mi az antenna elvesztése?
Az egyedi antennák veszteségei minimalizálhatók nagy vezetőképességű anyagok használatával. Kevésbé érthető, hogy a tömbantennák veszteségét a tömbelemek közötti kölcsönös csatolás és az egyes elemekből érkező jelekre alkalmazott nyalábformáló súlyok is befolyásolják.
Milyen veszteség a legfontosabb a földi légkörön keresztüli jelátvitel során 10 GHz feletti frekvenciákon?
Az ionoszférán kívüli régiókban, azaz a troposzférában, sztratoszférában stb. a rádióhullámok energiáját főként abszorpció, felhő és esőcsillapítás, hó, jégeső és köd okozta csillapítás miatt veszítik el.. Az eső a 10 GHz feletti frekvenciák csillapításának fő oka.
Mi a jelveszteség elsődleges oka a műholdas kommunikációban?
Szabadterületvesztés a jelvesztés elsődleges oka a műholdas kommunikációban.
