Az első hőre keményedő polimereket, a „Bakelite” védjegyet 1909-ben találta fel Leo Hendrik Baekeland. Az a képessége, hogy magas hőmérsékleten megtartja alakját, rendkívül népszerűvé tette edények és elektromos berendezések fogantyúinak anyagaként, és a későbbi második világháborúban széles körben használták fegyvergyártáshoz is.
Mi volt az első hőre keményedő műanyag?
Az első kereskedelmi forgalomban kapható hőre keményedő műanyagot Dr. Leo Baekeland fejlesztette ki 1909-ben. Ez egy fenolos anyagkereskedelem volt, a Bakelite néven. Ez a hőre keményedő anyag azt az új előnyt kínálta, hogy szilárdan rögzített – nem változtatja meg az alakját még hő és nyomás hatására sem.
Honnan származik a hőre keményedő műanyag?
A hőre keményedő polimer, amelyet gyakran hőre keményedőnek neveznek, olyan polimer, amelyet puha szilárd vagy viszkózus folyékony előpolimer (gyanta) visszafordíthatatlan keményítésével ("kikeményítésével") nyernek. A kikeményedést hő vagy megfelelő sugárzás idézi elő, és elősegítheti nagy nyomással vagy katalizátorral való keveréssel.
Mi a neve a hőre keményedő műanyagnak?
A hőre keményedő műanyagok és polimerek gyakori példái: epoxi, szilikon, poliuretán és fenol. Ezenkívül egyes anyagok, például a poliészter, hőre lágyuló és hőre keményedő változatban egyaránt előfordulhatnak.
Mi a hőre keményedő műanyag képlete?
Példák hőre keményedő polimerekre
Bakelit: A bakelit fenol-formaldehid gyanta monomer kémiai képletével(C6-H6-O. C-H2-O).
