Derrida szerint a jel jelentése mindig független, mindig horgony nélkül – űr az alany és a kifejezni kívánt között. […] Derrida arra a következtetésre jutott, hogy mindegyik megjelölés két funkciót tölt be: „eltérő” és „elhalasztó”. Míg az egyik térbeli, a másik időbeli.
Mit mond Derrida a szerkezeti jelekről és a játékról?
Derrida azzal érvel, hogy a középpont korlátozza a szerkezet játékát. A jelölés folyamatában a Derrida jele mindig „megértett és határozott”. Ezért kétféleképpen lehet eltüntetni a jelölő és a jelölt közötti különbséget.
Hogyan elemzi Derrida?
Derrida a strukturalizmussal foglalkozik, egy olyan típusú elemzéssel, amely a nyelv és a kultúra egyes elemeit nagyobb struktúrákba ágyazva érti meg. A strukturalizmus archetipikus példái Ferdinand de Saussure-tól származnak, aki azt állította, hogy a fonémák az egymással való kapcsolataik révén nyernek „nyelvi értéket”.
Hogyan magyarázza Derrida a strukturális jeleket és a játékot az emberi tudomány diskurzusában?
Derrida elmagyarázza, hogy a struktúra fogalma egyidős az episztéma fogalmával, de soha nem vitatták meg. … Derrida ezután úgy dönt, hogy a központot „transzcendentális jelzőnek” nevezi. Végül bemutatja a középpont lényegét, hogy a játék korlátozásával a szorongás elsajátítása az, amihez a szabad játék vezet.
Melyik koncepciót adjaDerrida?
Az igazságnak és valóságnak mint nyelven kívül létező logocentrikus felfogása a nyugati filozófia mélyen gyökerező előítéletéből ered, amelyet Derrida a „jelenlét metafizikájaként” jellemez. Ez az a tendencia, hogy az alapvető filozófiai fogalmakat, mint például az igazságot, a valóságot és a létet …
