A Puránák a történeteikben szereplő szimbolizmus bonyolult rétegeiről ismertek. Az elsősorban szanszkrit és tamil, de más indiai nyelveken isszövegek közül több olyan jelentős hindu istenségről van elnevezve, mint például Visnu, Siva, Brahma és Shakti.
Mikor írták a Puránákat?
A legkorábbi puránák, amelyek talán 350 és 750 között készültek, a Brahmanda, Devi, Kurma, Markandeya, Matsya, Vamana, Varaha, Vayu és Visnu. A következő legkorábbiak, amelyek 750 és 1000 között keletkeztek, az Agni, Bhagavata, Bhavishya, Brahma, Brahmavaivarta, Devibhagavata, Garuda, Linga, Padma, Shiva és Skanda.
Ki és mikor írta a Puránákat?
A Puránák, szó szerint „ősi” írások, a hindu hagyomány szentírásának részeként funkcionálnak. Ezeket a szövegeket hosszú időn keresztül írták, körülbelül az ie IV. századtól a 11. századig, és Vyasa-nak, a hindu bölcsnek tulajdonították őket, akit a Mahábhárata című híres eposz megírója is tulajdonít.
Milyen nyelven íródott a hindu szent könyv?
A korai hindu szent könyvek eredeti nyelve a szanszkrit, és ezeket inkább beszéddel, mint írott szóval kell értékelni. A szövegeknek két kategóriája van: a feltárt szövegek és az emlékezett szövegek. A feltárt szövegek állítólag az isteni szó, amelyet egy ősbölcs hallott.
Melyik forrásPuránák?
A puránák (szanszkrit: पुराण purāṇa, "ősi idők") hindu vallási szövegek. Elbeszéléseket tartalmaznak az Univerzum történetéről a teremtéstől a pusztulásig, valamint a királyok, hősök, bölcsek és istenségek genealógiájáról. A puránák egy része kozmológiáról, földrajzról és hindu filozófiáról szóló diskurzus.
