Régi angol volt egy genitivus esete, amely a modern angolban a birtokos végződés formájában hagyta nyomát (most néha "szász származású szász" néven emlegetik genitiv Az angol főnév birtokos alakját, vagy általánosabban egy főnévi kifejezést, egy morféma utótagjával alkotják meg, amelyet ortográfiailag 's-ként ábrázolnak (az s betűt aposztróf előzi meg), és ugyanúgy ejtik, mint a rendes angol többes számú végződést (e)s: mégpedig úgy, hogy /ɪz/, amikor egy szipogó hangot követünk (/s/, … https://en.wikipedia.org › wiki › English_possessive
angol birtokos - Wikipédia
), valamint birtokos melléknévi alakok, mint például az övé, az övék stb., valamint bizonyos határozói képzőkből származó szavakban, például egyszer és utána.
Mit mutat a származási kis- és nagybetű?
A származási kis- és nagybetű definíciója: a származási kis- és nagybetűk definíciója az a nyelvtani eset, amelyet egy dolog forrásának, tulajdonságának vagy jellemzőjének, illetve birtoklásának vagy tulajdonjogának megmutatására használnak.
Honnan jött a birtokos s?
A birtoklást jelző szó végén található 's' ("A király divatérzéke") valószínűleg a régi angol szokásból származik, amikor az egyes számú genitivus hímnemű főnevekhez "-es"-t adnak(modern angolul "The kinges fashion sense"). Ebben az elméletben az aposztróf a hiányzó „e”-t helyettesíti.
A genitivus birtokos?
birtokos esetnek is nevezik, a genitív eset az, amikor S ('s) aposztrófot adunk a birtoklás jelzésére, hogy valami a másikhoz tartozik, vagy a dolgok közötti kapcsolat típusa..
Használják a genitivit a németben?
A német nyelvnek négy esete van: névelő, accusative, datuvus és genitivus. A genitívet használjuk a birtoklás vagy a tulajdon kifejezésére. A főnévről további részletet adhatunk a származási esetben lévő kiegészítő főnévvel, amelyet genitivus attribútumként ismerünk. A genitiv attribútum megmondja, hogy kihez tartozik valami.
