A vidék villamosítása a valaha életbe léptetett egyik legsikeresebb kormányzati program lett. 2 éven belül a 48 államból 45-ben 350 vidéki szövetkezeten keresztül mintegy 1,5 millió gazdaságot segített árammal szállítani. 1939-re egy mérföldnyi vidéki vonal költsége 2000 dollárról 600 dollárra csökkent.
Mit ért el a Vidéki Villamossági Igazgatóság?
Az 1936. évi vidéki villamosítási törvény, amelyet 1936. május 20-án fogadtak el, szövetségi kölcsönöket biztosított az Egyesült Államok elszigetelt vidéki területeinek kiszolgálására szolgáló elektromos elosztórendszerek telepítéséhez. A finanszírozást szövetkezeti villamosenergia-társaságokon keresztül folyósították, amelyekből ma is több száz létezik.
Kinek volt haszna a Vidéki Villamossági Igazgatóságnak?
1939 júniusára a REA segített 417 elektromos szövetkezet létrehozásában, amelyek 268 000 háztartást szolgáltak ki, 25 százalékra növelve ezzel a villamosított vidéki otthonok számát az országban. E szövetkezetek közül legalább 33 Grúziában volt.
A New Deal megszüntette a vidéki villamosítási adminisztrációt?
A gazdasági világválság azonban számos állami hatalmi hatóság összeomlásához vezetett, és tovább emelte a lécet a vidéki elektromos infrastruktúrába történő magánberuházások visszaszorításában. Amikor 1933. március 4-én Roosevelt átvette az elnöki posztot, az új vidéki villamosítási beruházások piaca már nemlétezett.
Hány embernek segített a Vidéki Villamossági Igazgatóság?
Ma nyolcvan évvel ezelőtt Franklin Delano Roosevelt elnök (középen) aláírja a vidék villamosításáról szóló törvényt John Rankin képviselővel (balra) és George William Norris szenátorral (jobbra). A mai vidéki elektromos szövetkezetek több mint 5,5 millió vidéki fogyasztót látnak el árammal.
