Aleatóriumzene, más néven véletlenzene, (aleatórium a latin alea, „kocka” szóból), XX. századi zene, amelyben a véletlen vagy meghatározhatatlan elemeket hagyják az előadónak megvalósítani.
Hogyan jellemezné az aleatorikus jellegű zenét?
Bevezetés. Az aleatorikus zene (aleatorikus zene vagy véletlenzene is; a latin alea szóból, jelentése „kocka”) olyan zene, amelyben a kompozíció egyes elemei a véletlenre vannak bízva és/vagy néhány elsődleges egy komponált mű megvalósításának eleme az előadó(i) döntésére van bízva.
Mitől egyedi az aleatorikus zene?
Az aleatorikus zene egy olyan zenei forma, amely improvizációnak vagy strukturált véletlenszerűségnek van kitéve. Abból indul ki, hogy egy zeneszerző véletlenszerű döntéseket hoz a darab írása közben, vagy még gyakrabban egy előadó improvizál egy darab lejátszása közben.
Mi a példa az aleatorikus zenére?
Az aleatorikus zene nagyszerű módja annak, hogy „véletlen” zenét mondjunk. … Például talán a zeneszerző, (a zene szerzője) lehetővé teszi az előadónak, hogy eldöntse, mennyi ideig játsszon egy hangot. Vagy a zeneszerző megengedi az előadónak, hogy eldöntse, milyen hangszerrel játssza a darabot.
Mi az aleatorika 3 kulcsszava?
Ebből a szempontból a határozatlan vagy véletlen zenét három csoportba lehet osztani: (1) véletlenszerű eljárások alkalmazása meghatározott, fix kotta létrehozására, (2) mobil forma, és (3) határozatlanjelölés, beleértve a grafikus jelöléseket és a szövegeket.
