Ross Granville Harrison (1870–1959) amerikai embriológus a a huszadik század első évtizedében [52–56] dolgozta ki az első in vitro sejttenyésztési technikákat. Harrison kísérletei során (1907–1910, a Yale Egyetemen) élő békaembriószövet kis darabjait izolálták, amelyek a testen kívül nőttek fel.
Mikor használták a sejttenyészetet?
A sejttenyésztési technikát először a 20.. század elején fejlesztették ki az állati sejtek viselkedésének in vitro vizsgálatának módszereként [1]. A sejttenyésztés elvét Roux, egy embriológus meleg sóoldattal a csirkeembrió több napig tartó fenntartására használta, és így jött létre a szövettenyésztési elv [2].
Honnan származnak a sejttenyészetek?
A sejtkultúra állatból vagy növényből származó sejtek mesterséges, ellenőrzött környezetben történő növekedése. A sejteket vagy közvetlenül a szervezetből távolítják el, és a tenyésztés előtt szétbontják, vagy egy korábban létrehozott sejtvonalból vagy sejttörzsből.
Ki tenyésztett először emberi sejteket?
Henrietta rákos sejtjei lettek az első olyan emberi „sejtvonal”, amelyet a kultúrában hoztak létre, és Gey nevének első két betűje után nevezte el őket – HeLa (ejtsd: „hee- la”).
Mire használják a sejttenyésztést?
A sejttenyésztés a sejt- és molekuláris biológia egyik fő eszköze, amely kiváló modellrendszereket biztosít a normál tanulmányozásáhoza sejtek fiziológiája és biokémiája (pl. metabolikus vizsgálatok, öregedés), a gyógyszerek és toxikus vegyületek sejtekre gyakorolt hatásai, valamint a mutagenezis és karcinogenezis.
