Az aktivátor fehérjék a DNS szabályozó helyeihez kötődnek a közeli promoter régiókhoz, amelyek be- és kikapcsolóként működnek. Ez a kötődés megkönnyíti az RNS polimeráz aktivitását és a közeli gének transzkripcióját.
Hol kötődnek az aktivátorok és a represszorok?
A promoter közelében lévő DNS-szegmensek fehérjekötő helyekként szolgálnak – ezeknek a helyeknek a többségét operátornak nevezik – az aktivátoroknak és represszoroknak nevezett szabályozó fehérjék számára. Egyes gének esetében a transzkripció megkezdésének szükséges előfeltétele, hogy egy aktivátor fehérje kötődjön a DNS célhelyéhez.
Hol kötődik az aktivátor?
A legtöbb aktivátor a kettős spirál fő barázdáihoz kötődik, mivel ezek a területek általában szélesebbek, de vannak olyanok is, amelyek a kisebb barázdákhoz kötődnek. Az aktivátorkötő helyek nagyon közel helyezkedhetnek el a promóterhez, vagy számos bázispárral távolabb.
Mihez kötődik az aktivátor fehérje?
Egy aktivátor fehérje részei: a DNS-kötő domén (amely a DNS felismerési helyéhez kapcsolódik) és az aktiváló domén, amely a „üzleti vége” az aktivátor, amely valójában elősegíti a transzkripciót, például azáltal, hogy elősegíti a transzkripciós iniciációs komplex képződését.
Hol kötődik egy aktivátor ezen az operonon?
Egy aktivátor megköti egy operon szabályozó régiójában, segítve az RNS-polimerázt a promoterhez kötődni, ezáltalennek az operonnak a transzkripciójának fokozása. Az induktor a represszorral vagy aktivátorral való kölcsönhatáson keresztül befolyásolja a transzkripciót. A trp operon a represszálható operon klasszikus példája.
