Ez fotoelektromos hatásként vált ismertté, és 1905-ben egy Albert Einstein nevű fiatal tudós megértette. Einstein 4 vagy 5 éves korában kezdődött a tudomány iránti érdeklődése, és először látott mágneses iránytűt.
Ki demonstrálta először kísérletileg a fotoelektromos hatást?
A jelenséget először Heinrich Hertz figyelte meg 1880-ban, és Albert Einstein magyarázta meg 1905-ben Max Planck fénykvantumelméletével. Az energiaszintek kvantumelméletét demonstráló első kísérletként a fotoelektromos hatáskísérlet nagy történelmi jelentőséggel bír.
Ki a felelős a fotoelektromos hatásért?
A fotoelektromos hatás felfedezéséért Heinrich Hertz köszönet illeti, aki 1887-ben úgy találta, hogy a két gömb között áthaladó elektromos szikra könnyebben keletkezik, ha annak útja egy másik elektromos kisülés fényével világítottak meg.
Hogyan használják ma a fotoelektromos hatást?
A foton energiájának többi része a szabad negatív töltésbe, az úgynevezett fotoelektronba kerül. Ennek a működésének megértése forradalmasította a modern fizikát. A fotoelektromos effektus alkalmazásai az "elektromos szem" ajtónyitókat, fényképezésben használt fénymérőket, napelemeket és fotosztatikus másolást hoztak el..
Miért jön létre a fotoelektromos hatás?
A fotoelektromos hatás egy jelenségamikor a fémfelületre világító fény elektronok kilökődését okozza a fémből. … Az alacsony frekvenciájú fény (piros) nem képes elektronok kilökésére a fém felületéről. A küszöbfrekvencián (zöld) vagy azt meghaladóan az elektronok kilökődnek.
