Friedrich Kohlrausch továbbfejlesztette a konduktometriát az 1860-as években, amikor váltakozó áramot alkalmazott vízre, savakra és egyéb oldatokra. Ekkortájt találta meg az első konduktometrikus végpontot Willis Whitney, aki a kénsav és a króm-szulfát komplexek kölcsönhatásait tanulmányozta.
Ki fedezte fel a titrálást?
A 18th században Francois Antoine Henri Descroizilles1 feltalálta az első bürétát. Az eljárást Karl Friedrich Mohr fejlesztette tovább, aki 1855-ben megírta az első könyvet a titrálásról, „Titrálási módszerek oktatókönyve az analitikai kémiában” címmel.
Mi a konduktometrikus titrálás alapelve?
A konduktometrikus titrálás elméletének elve kimondja, hogy a végtelen hígításoknál az ionok függetlenül hatnak, és eközben hozzájárulnak az oldat vezetőképességéhez. Az elmélet mögött meghúzódó elv kimondja, hogy anionok és kationok különböző vezetőképességűek.
Ki fedezte fel a sav-bázis titrálást?
1828-ban a francia kémikus, Joseph Louis Gay-Lussac először használta a titert igeként (titráló), ami azt jelenti, hogy "egy anyag koncentrációjának meghatározása egy adott mintában". A térfogatelemzés a 18. század végi Franciaországból származik.
Miért használják a konduktometrikus titrálást?
„A konduktometrikus titrálás egyfajtatitrálás, amelyben a reakcióelegy elektrolitikus vezetőképességét folyamatosan figyelik, amikor egy reagenst adnak hozzá.” Ebben a titrálási konduktométerben a vezetőképesség mérésére szolgál. … Ezért a legalkalmasabb színes oldatok titrálására.
