Pleurális folyadékgyülem esetén folyadék halmozódik fel a pleurális térben. Ez a folyadék összenyomja a fedő tüdőparenchymát, ami szilárdabbá teszi a szokásosnál. Ennek a változásnak köszönhetően a tüdő akusztikájában olyan változás áll be, amely elsősorban magasabb hangfrekvenciákat továbbít és egofóniát eredményez.
Mi okozza a pozitív egofóniát?
Az
Egophony (brit angol, aegophony) a tüdő meghallgatásakor hallható hangok fokozott rezonanciája, amelyet gyakran tüdőkonszolidáció és fibrózis okoz. Ennek oka a magas frekvenciájú hangok fokozott átvitele a folyadékban, például a kóros tüdőszövetben, az alacsonyabb frekvenciák kiszűrésével.
Mi a jelentősége az egofónia tesztelésének?
A hangos hangok, például az egofónia, fontos információkkal szolgálhatnak a tüdő rendellenesség jelenlétéről és elhelyezkedéséről. Az alapötlet az, hogy a normál tüdő (levegővel töltve) nem ad át könnyen hangokat, míg a tömör tüdőszövet könnyebben továbbítja a hangokat.
Az egofónia okoz tüdőödémát?
A recsegés (vagy zörgés) túlnyomórészt belégzéskor hallható, és az alveoláris vagy intersticiális tüdőbetegség jelének tekintik. Számos betegség okoz repedést, beleértve a tüdőgyulladást, a tüdőödémát és az intersticiális tüdőfibrózist.
Milyen légzési hangok hallhatók pleurális folyadékgyülem esetén?
Csökkent vagy nem hallható lélegzethangok . Egophony ("E-A" változásokként ismert) a pleurális effúzió legkiválóbb aspektusa. Pleurális súrlódási dörzsölés.
