Hagyományosan a látható spektrális tartomány kromatikus aberrációit három hullámhosszon végzett mérések alapján határozzák meg: λF=486,1 nm (kék Fraun) F vonal a hidrogéntől) λD=589,2 nm (narancssárga Fraunhofer D vonal a nátriumtól) λC=656,3 nm (piros Fraunhofer C vonal a hidrogéntől)
Hogyan számítja ki az aberrációt?
Ennek az egyenletnek megfelelően teljesül, hogy(9) W=W ∞ + n ′ aa − (sa) 2 R (1 + cos θ) , sin 2 θ=aa − (sa) 2 R 2, ahol W a hullám aberrációja az R sugarú referenciagömbhöz képest, W∞ a hullám aberrációja a végtelen sugarú referenciagömbhöz képest, a=(0, δy , 0), s=(0, −sinφ, cosφ) …
Mi a megoldás a kromatikus aberrációra?
Változtassa meg színes képét fekete-fehérre. Használjon alacsony szórású szemüveglencséket, különösen azokat, amelyek fluoritot tartalmaznak. Jelentősen csökkenthetik a kromatikus aberrációt. A LoCA csökkentéséhez egyszerűen állítsa le az objektívet.
Mi a kromatikus aberráció a fizikában?
A kromatikus aberráció olyan jelenség, amelyben az objektíven áthaladó fénysugarak különböző pontokra fókuszálnak, a hullámhosszuktól függően. A kromatikus aberrációnak két típusa van: axiális kromatikus aberráció és oldalirányú kromatikus aberráció.
Normális a kromatikus aberráció?
Kromatikus aberráció (más néven színfoltozás vagy diszperzió)gyakori probléma az objektíveknél, amely akkor fordul elő, ha a lencse helytelenül töri meg (elhajlítja) a színeket; ez eltérést eredményez a fókuszpontban, ahol a színek nem úgy kombinálódnak, ahogy kellene. Zavaros? Ne légy.
