A csípős tetők a leggyakoribbak Észak-Amerikában, és a nyeregtetők után a második legnépszerűbb tetőstílusnak számítanak. Míg a nyeregtetőnek két lejtős oldala van, amelyek az oromvégek tetején kapcsolódnak egymáshoz, a kontyostetőnek négy lejtős oldala van, oromvégek nélkül.
Hol használják a kontyoltetőket?
A csípős tető olyan tető, ahol a tető mind a négy oldala lefelé dől a csúcstól. Nincs oromzata vagy lapos vége. A csípős tetők népszerűek a templomtornyokon, ahol jellemzően magas a hajlásszögük. A külvárosi házakon is népszerűek, mert könnyen megépíthetők.
Hol származik a csípős tető?
A csípős tetők nagyon népszerűek az amerikai építészetben esztétikai vonzerejük és tartósságuk miatt. A 18. századig nyúlnak vissza, ahol New Orleans francia negyedében észlelték őket. A csípős tetők az 1950-es évek amerikai házaiban is gyakoriak voltak.
Az ország melyik részén gyakori a csípő- és völgytető?
A félig kontyolt tetők nagyon gyakoriak Angliában, Dániában, Németországban és különösen Ausztriában és Szlovéniában. A délkelet-angliai Wealden körzetben található hagyományos favázas épületekre is jellemzőek.
Milyen stílusú házaknak van csíptetős tetője?
A grúz stílusú otthonok az Atlanti-óceán középső részén és délen gyakran tégla külsővel és téglalap alakú csíptetővel rendelkeznek, ami a stílus legjellemzőbb formája. Csípőtetőka déli ültetvényes otthonokban is megtalálhatók, különösen azokban, amelyek francia gyarmati vagy francia kreol stílusúak.
