Posztkoloniális kritikusok újraértelmezik és vizsgálják az irodalmi szövegek értékeit, azáltal, hogy azokra a kontextusokra összpontosítanak, amelyekben keletkeztek, és felfedik a benne megbúvó gyarmati ideológiákat.
Melyek a posztkoloniális kritika jellemzői?
Posztkoloniális irodalom jellemzői
- A gyarmati nyelvek kisajátítása. A posztkoloniális írók ezt szeretik csinálni. …
- Metanarratíva. A gyarmatosítók szerettek elmesélni egy bizonyos történetet. …
- Kolonializmus. …
- Gyarmati diskurzus. …
- Előzmények újraírása. …
- Dekolonizációs harcok. …
- Nemzetség és nacionalizmus. …
- A kulturális identitás valorizálása.
Milyen hatásai vannak a gyarmatosítás utáni kritikának?
A posztkoloniális elmélet így intellektuális tereket hoz létre az alárendelt népek számára, hogy önmagukért beszélhessenek, saját hangjukon, és így a filozófiáról, a nyelvről, a társadalomról és a gazdaságról kulturális diskurzusokat hozzanak létre, egyensúlyt teremtve a gyarmatosító és a gyarmati alattvalók közötti kiegyensúlyozatlan mi-ők bináris hatalmi viszony.
Melyek a posztkoloniális teoretikusok fő aggályai?
A posztkoloniális elmélet egy olyan gondolatgyűjtemény, amelynek elsődleges célja az európai gyarmati uralom politikai, esztétikai, gazdasági, történelmi és társadalmi hatásainak számbavétele a világban a 18.-tól a 20. század.
Melyek a funkcióka posztkolonializmusé?
A posztkolonializmus gyakran magában foglalja az olyan tapasztalatok megvitatását is, mint rabszolgaság, migráció, elnyomás és ellenállás, különbség, faj, nem és hely, valamint a birodalmi Európa diskurzusaira adott válaszok mint például a történelem, a filozófia, az antropológia és a nyelvészet.
