A polarográfiához hasonlóan a korlátozó áram arányos a faj koncentrációjával (hullámmagasság egyenáramban és impulzusban; csúcsmagasság differenciálimpulzusban), míg a félhullámpotenciál (egyenáram, impulzus) vagy csúcspotenciál (differenciális impulzus) azonosítja a fajt.
Milyen típusú áramot mérünk a polarográfiában?
A váltóáramú (AC) polarográfiai technikák egyenáramú (DC) polarográfiából származnak a fent leírtak szerint oly módon, hogy a fő egyenáramú polarizációs feszültségre különböző frekvenciájú kis zavaró feszültséget helyeznek.. Ezek a módszerek elsősorban az elektródafolyamatok résztvevőinek adszorpcióját mutatják ki.
Hol van a polarográfiai technikában megfigyelt áram?
Az egyenáramú polarográfia (DCP) legegyszerűbb esetében állandó potenciált alkalmaznak a teljes cseppélettartam alatt. Az áram-feszültség görbét potenciállépések sorozatának alkalmazásával hozzuk létre, amikor minden lépés szinkronban van a eséssel. Az áramerősség a cseppélettartam végén mérve.
Mit jelent az áramkorlátozás?
A határáram az elektrokémiában a faradikus áram határértéke, amelyet az elektródára való töltésátvitel sebességének növelésével közelítünk meg. A határáram megközelíthető például az elektromos potenciál növelésével vagy a sebesség csökkentéséveltömegátadás az elektródára.
Melyik áram hasznos a polarográfiában?
Lényegében az egyenáramú (DC) polarográfia 10−5 nagyságrendű detektálási határokat ad. –10−6 mol l−1. Ha azonban az alkalmazott potenciálkeresés DPP vagy váltóáramú (AC) módban van, akkor az észlelési határértékek 10−7 –10−8 mol l−1, analitikai alkalmazásuk bővítése.
