Egész évben csapatokban utaznak Kelet-Afrikában, és szinte teljes egészében csordáik húsából, véréből és tejéből élnek. A pásztornomádság sokféle mintázatú, gyakran az állatállomány típusától, a domborzattól és az éghajlattól függően.
Mikor kezdődött a pásztornomádság?
Valamikor Kr.e. 1000 körül a közép-ázsiai sztyeppék pásztorcsoportjai, akik egyre nagyobb lovakat tenyésztettek, elkezdtek lovagolni. A lovas harcosok sokkal gyorsabbak és mozgékonyabbak még a szekéren szállítottaknál is, és ez a képesség óriási előnyt jelentett ezeknek a nomádoknak más népekkel szemben.
Hol gyakori a pásztornomádság?
A világszerte 30–40 millióra becsült nomád pásztor közül a legtöbb Közép-Ázsiában, valamint Észak- és Nyugat-Afrika Száhel-övezetében található, mint például a fulani, a tuareg és a toubou, néhányan a Közel-Keleten is, például hagyományosan beduinok, és Afrika más részein, például Nigériában és Szomáliföldön.
Mely országokban alkalmazzák a lelkipásztori nomadizmust?
A nomád pásztorok által nevelt állatok közé tartozik többek között a juhok, kecskék, szarvasmarhák, szamarak, tevék, lovak, rénszarvasok és lámák. Néhány ország, ahol még mindig gyakorolják a nomád pásztorkodást: Kenya, Irán, India, Szomália, Algéria, Nepál, Oroszország és Afganisztán.
Mi az a lelkipásztori nomadizmus?
Lelkipásztori nomadizmus. A nomádok emberek, akik többé-kevésbé folyamatosan utaznak, és nincsenek letelepedveotthonok, bár gyakran jól bevált, hagyományos útvonalakat követnek. A száraz és félszáraz trópusokon a gyepterületek termése rendkívül alacsony és erősen szezonális: csak nagyon nagy területből lehet megélni.
